Dunai bűbáj

Hogy maradi lennék, megalapozottan állíthatom, nem mondhatja rám senki. Mégis olybá tűnik, elképzeléseim a férfiaktól elvárható viselkedésről divatjamúltak. 21. századi, nem szemellenzős, nem vaskalapos, kellően liberális nőként értetlenül állok a jelenség előtt. Mióta…

Olyan hatalmas egyetértés van arról, hogy a legrövidebb út az egyenes. Annyira hevesen bólogatunk erre a szólamra. Akkor mégis miért az állandó játszmák a nők és a férfiak között? A folytonos parád-riposztok csak falják, égetik az érzelmi energiákat. Amelyekre amúgyis oly…

karácsony alkalmából, csak és kizárólag, megengedem magamnak... és Nektek is :) hallgassátok :)  (ez nem az eredeti, de jobban tetszik)

Valahogy a remény szigetén éreztem magam. Elvarázsolva. A Város kellős közepén. Ilyen ereje csak a zenének van. Az örömzenélésnek. Ami annyira sokat tud adni az embernek: visszaadja a jóba vetett hitét, talán még az emberek iránti, régen elvesztettet is kicsit. Amikor muzsikusok,…

egyre többet gondolkodom ezen... lélekben már naponta többször is lisszabonban vagyok... ez is egyszer csak elkezdődött, hirtelen... a születésnapomon, egyébként... a gondolataimba befészkelte magát az nagy ismeretlen... mennék... már nagyon mennék... minden itthoni nyomort…

Két pont között a legrövidebb út – általában – az egyenes. Kivéve, ha az túl meredek. Ez esetben jobb megoldásnak tűnhet egy kevés kerülő, emelkedő nélkül.

 A gyötrelmekben az a legjobb, ahogy elmúlnak. Egyik pillanatról a másikra. Egészen mostanáig városi legendának tartotta, hogy fájdalmak képesek így megszűnni. Szerelmes történetek írói fikciójának tűnt az elképzelés, hogy valami, ami hosszú-hosszú időn keresztül…