Igaza úgyis neki van, visszakérdezni csak ő tud, rögtön értékítél. Innen már nem is meglepő, hogy mindenről és mindenkiről előítéletei vannak – ezekből él. Tulajdonképpen az előítéletei tartják egyben – ahogy fogalmazott. Ezt kiegészíteném azzal, hogy a másik részben pedig a naptára a kohézió forrása. Very busy, a mondatait pörgeti, egész élete a bőrtáskában, türelmetlen. Nincs hely a teraszon? Üljünk ablak mellé és fussunk, amint felszabadul egy hely odakint. Nájsz.
Mr. Provokatőr foglalkozását tekintve informatikus. Leszögezhető, hogy a szépközpontú, bölcsész lelkületű lányoknak nem az esete. Az irodalom homályos, távoli emlék lehet a középiskolás évekből. A gyanú már ott fel kellett volna ébredjen, hogy nem szereti a drámákat. „Talán mert túlságosan beleéli magát és utána szomorú lesz”. Well, mintha a drámának épp ez lenne a lényegi célja – konkrétan ez a küldetése. A magában hordozott üzenetét akkor közvetítette, ha ezt a hatást sikerül elérni. Ha valakit ez zavar, akkor nem igazából érti, mit akar a dráma tőle. Leginkább nem is tudja, ő mit akar a drámától.
A nőkkel vélhetőleg nem volt szerencséje idáig. Egyszer három hétig kergették egymást egy 120 km-re fekvő városbéli lánykával, mire összejött a személyes találkozás. Háromórás telefonálgatások – oh my god, hogy az ördögbe lehet 3 órát telefonálni???!!!! – ide vagy oda, amikor a várva várt találkozón Mr. Provokatőr kiment a mosdóba, a lány elillant. Mit mondjak erre? Vélhetőleg igaza volt a csajnak.
Én mindenesetre kíváncsi voltam és mivel szép idő volt, kellemes nyárutó hétvége délutánja, elücsörögtem és elbeszélgettem Mr. Provokatőrrel a gyenge szélben a napon – ugyanis lerohanta az első felszabaduló asztalt. Javára szóljon, hogy el is pakolt róla – megteremtette közös kényelmünket.
Az üldögélést és kávézás közben beszélgetést unta – mit szólnék egy sétához? Alap esetben szívesen, de nagy motyóval elég macerás – és most élvezném inkább a könnyed ejtőzést a szép napsütésben, nem cipekednék, ha nem muszáj. Persze, akkor nem, csak eszébe jutott, mint lehetőség. Az mondjuk nem fordult meg a többtíz gondolat per fél perc menetrendű agyműködésében – amelyek legtöbbje a következő verbális támadáshoz vezető utat kanyarítgatta –, hogy esetleg kapja fel az edzőstáskámat és máris könnyedén elindulnék sétálgatni…
Előrehaladottabb kora ellenére – a harmadik ikszen túllépve – Mr. Provokatőr még mindig nem tud túllépni a saját magával foglalkozáson. Becsületére legyen mondva, megvan az igyekezet benne az udvariasságra, de mély kapcsolatra jelen fejlettségi szintjén egész biztosan alkalmatlan. Szépérzékkel megáldott emberrel legalábbis biztos nem tud együttműködni. Jelige: az érzékenység nem programozható. Algoritmustalan.
