Nagyjából olyan ez, mint az ősrobbanás-elméletekkel. Hogy van, vagyis volt a nagy Semmi, majd a hirtelen keletkező energia hatására egyszercsak sokminden lesz – és ezen a ponton a fizikai magyarázatoktól el is tekintenék. A lényeg, hogy az élet szakaszkezdetei is éppen ilyenek. A nagy ürességet egyszercsak kitöltik az újonnan keletkezett részek. Persze egy-két hely üres is marad – várva az alkalmas időt, amikor funkciójának megfelelően működhet.
De ez a köztes idő nem elvesztegetett, ez a köztes idő nem fájdalmas, nem elégedetlenségre okot adó, nem riasztó. Ez is része az Új etapnak. A folyamatnak, amelynek során akklimatizálódunk. Itt erőszaknak helye nincsen. Mindennek helye van, ideje van, amelyek kérés nélkül is eljönnek. Adódnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.