Abban semmi meglepő nincsen, ha mi nők a fodrásznál kibeszéljük a férfiakat. Kár lenne tagadni, hogy főként a pasikról esik szó a szépülés során - is. Annál meglepőbb azonban, ha mindezt a taxistól halljuk, aki maga is férfi – tehát a másik oldalról. Önmagában a helyzetkomikum bájossá tetszik így utólag visszagondolva – akkor viszont még, az „anyósülésben” a sofőrt hallgatva inkább lesújtónak tűnt minden, amit mondott.
Minden szavával mintha újabb bélyegeket ragasztott volna a nőkre. És létrehozta azt a két kategóriát, amelytől sokan megborzongunk. A 30-on túli nőkre szűkítve a vizsgálatot (huszonévesek, oh, kérem, mit tudhatnak… alapon) kialakította az 1-es és 2-es kategóriát. Az egyesben a már szinglik, következésképpen tehát elváltak. Velük nyilván óvatosan kell bánni, szól az érvrendszer, hiszen kizárt, hogy ok nélkül ért véget a házasságuk. Egészen biztosan van valami hiba, amit időben fel kell deríteni bennük. És aztán a 2-es típus. A még mindig egyedülálló, aki „nyilvánvalóan” csak „defektes” lehet, hiszen amelyik nő a harmincas évei elejéig nem házasodik meg, az vagy egoista vagy képtelen a társas kapcsolatokra. Mindezt a legnagyobb természetességgel és nyugalommal magyarázta nekem, aki láthatóan a húszas évei elejét tapossa. Meggyőződéséből Budapest legendás kátyúi sem zökkentették ki – megfontolandó lenne a kamionstop beszüntetése…
A magam részéről próbáltam kiállni magam és a többi nő mellett – valljuk be, vajmi kevés sikerrel. Mit értek azok a felvetéseim, hogy „és mi van azokkal a házasságokkal, amelyek túl korán köttettek és zátonyra futottak? Ehhez nem kell egyik félnek sem defektesnek lennie, és máris hipp-hopp az elvált harmicasok közé kerül.” „Vagy vegyük például azokat a házasságokat, amelyekben a férfi bántalmazza a nőt.” Ez utóbbit taxisunk is mélységesen elítélte, de ahogy fogalmazott, ez ezerből egy… hát ezzel még vitatkoztam volna, ha nem érünk oda közben az Erkel utcába és nem áll el a szavam az órán szereplő összeget látva…
Nyilvánvaló, hogy ebből a végtelenül egyszerű logikából negyedik gyököt vontam, majd a maradékot elosztottam még hárommal, de az eredmény továbbra is siralmas. Persze bízom benne, hogy kevesen élnek ilyen téveszmékkel, szűklátókörrel és megingathatatlan sztereotipizált, fekete-fehér emberképpel. Csak éppen félő, hogy nincsenek is olyan kevesen…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.