Egy dolog egészen bizonyos: a bajban nincsen segítő vagy útikalauz. Nincsen senki a közelben, aki megoldja a gondokat, nincsen, aki a jó útra vezet vagy tanácsot ad. Nincs fogódzkodó és nincs vészkijárat sem. Menekülőútvonal kizárva. A meredek mélyrepülés olykor megállíthatatlannak és fénysebességűnek tűnhet…
Sokszor, oly sokszor elég lenne egy kisebb csoda. Egy hétköznapi csoda. Azt hiszem, titkon mindannyian ilyenre vágyunk. És aki szerencsés, van is része benne. Hétköznapi csodák léteznek – létezniük kell. Így emberek is, akiket ezek a csodák megtalálnak és akiknek az életét kiteljesítik. Hinni kell tehát létezésükben, és abban, hogy éppen te leszel, akinek része lesz majd egy csodában. Kell hogy létezzen valami, egy hirtelen, mindent egy csapásra feloldó és légiesen könnyűvé varázsló, mindent hihetetlenül egyszerűvé tevő és a korábbi nehézségeket nevetséges kicsinységekként megvilágító, nagyon egyszerű ám mégis hosszú időn át várt CSODA. Persze tudjuk, minden időszakos, egyik periódust követi a másik, derűt a ború. De egy igazi csoda ezeket a változásokat is túlélheti. Ezért is hívják így. Egyrészt. Másrészt azért, mert különleges. Ha megtalál, megbecsülést érdemel. A csoda is és az is, akit megtalált. Mert akárkit nem ér utol…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.