Különös, hogy egyesek azzal a szent meggyőződéssel képesek élni, hogy minden úgy van jól, ahogy ők jónak gondolják. Jóllehet nem ismernek annyi mindent a világon, a világból, de még maguk körül sem. Egyikünk sem ismerhet mindent, következésképpen nem is ítélhet meg mindent helyesen. Arról nem is beszélve, hogy a „helyes” egy tökéletesen relatív kategória. Véletlenül sem általánosítható, nem szabályba foglalható. És éppen azok érzik felvértezve magukat eme páratlan képességgel, akik olyannyira szűk látókörrel vannak megáldva. Mert mi az, ha nem szűk látókör, amikor még a leghomályosabb rémképe sem villan fel a sokféleségnek? Hogy nem formaöntöttként született az emberiség. Az persze örömteli hír, hogy vannak olyan kis világok, amelyek tökéletesen feltérképezettek és egyetemes, megkérdőjelezhetetlen a tudás bennük. Valahogyan mégsem vágyom ilyen négy fal közé…